Péntek kora este indultunk az éjszakát a buszon töltöttük, rövid és rendszeres pihenőkkel.

Nem éppen a megszokott módon indult ez a szombati nap, egy buszon ébredtem, miközben balra lent a napsütésben a kék tengert láttam. Majd áthaladtunk az olasz-francia határon és megálltunk a Francia Riviéra egyik leghangulatosabb kisvárosában, a citromok fővárosában, Mentonban. Reggeli kávéinkat és szendvicseinket már valamelyik kis sikátoros utcácskában fogyasztottuk el, élvezve a mediterrán hangulatot és a napsütéses időt. Valaki mondta is, hogy otthon biztosan irigykednének ránk. Pár órával később továbbutaztunk, hogy Antibes-ban, a part legromantikusabb városában töltsük a délutánt. Járkáltunk a 2400 éves város központjában és a várfalakon, megnéztük a Grimaldi palotát is. Pár órával később megérkeztünk a szállásunkra, majd gyakorlatilag rohanva csobbantunk bele a hűs tengerbe. Már nagyon várta mindenki ezt a pillanatot! Este a csapat nagy részével szórakozni mentünk, amiből hatalmas buli lett!

Ezt a napot napozással és fürdéssel kezdtük, délután pedig sokan visszamentek Antibes-ba. Aki nem a reggeli strandolást választotta, annak lehetősége volt elmenni a Marineland-be, ami Európa legnagyobb vízi állatparkja. Nekem a legjobban a delfin-show tetszett, pedig csoportvezető a gyilkosbálna-bemutatóra esküdött, de jópofák voltak a pingvinek és a fókák is! Aztán volt még egy hatalmas cápa-akvárium, tengerészeti kiállítás és a legvégén egy fényjátékkal fűszerezett bemutató is. Este nem voltak senkinek elalvási gondjai…

Ezt a hétfői napot Grasse-ban kezdtünk, a francia parfümgyártás központjában. Voltunk gyárlátogatáson, majd egy hatalmas parfümáruházban volt vásárlási lehetőség is. Ebédidőre már Cannes-ban jártunk, a filmfesztiválok városában. Először felsétáltunk a XI. századból megmaradt őrtoronyhoz, és a szomszédságában lévő vártól gyönyörű kilátás nyílt a városra. Szemmel bejártuk a Fesztiválpalotát, ami a város legmitikusabb helyének számít, illetve a sétálóutcát, majd az óváros két híres templomát, amiket a hajókirándulás után egyénileg közelebbről is felfedezhettünk. Kora délután kihajóztunk Lérins szigetekre (Sainte-Marguerite sziget), ahol egy erőd is található. Ott raboskodott a francia történelem egyik legregényesebb alakja, a Vasálarcos. Visszatérve Cannes-ba élveztük a parkokat, a tengerpartot, a szökőkutakat, a sok embert és a nyüzsgést. Estebédünket nem is akárhol, a híres Crosiette pálmafákkal szegélyezett körútján, a város finom fövenyes strandja szomszédságában költöttük el. Tengeri herkentyűs turistamenüt ettünk, fincsi volt! A délután hátralévő részét strandolással töltöttük. Este a szálláson össznépi parti alakult ki a helyi bárban, majd tovább folytattuk a tengerparton az estét…

Kissé fáradtan, de törve nem, már mindenkit ismerve indultunk el St. Paul de Vence-ba, az egyik legszebb provence-i hangulatú kisvárosba. A település a hegyre épült, és nagyon szépen megmaradt a középkorból. Hihetetlen érzés volt a régi épületek között bejárni az ébredező várost, a tegnapi cannes-i életérzés erős nyomot hagyott bennünk: nyugodtan beültünk egy kávéra, és mint egy filmszínész, lassan elszürcsöltük, miközben magunkba szívtuk a hely lenyűgöző szépségét. A hangulatos kisvárosban töltött kellemes sétánkat rövid buszozás követte, Nizzába indultunk. Először meglepődtem, hogy Franciaország ötödik legnagyobb városa, aztán láttam, hogy a Riviéra fővárosa cím nem alaptalan. Széles tengerparti sétányok, luxushotelek és villák (nem olyanok, mint a menzán!), paloták, üzletek sokasága, strandok, sok virág és pálmafa, szökőkutak, értékes gyűjteményű múzeumok jellemzik a helyet. Jártunk a városházánál, az Igazságügyi Palotánál, a Masséna Palotánál, a híres Negresco szállodánál, az Angol sétányon, a virágpiacon, a Bellanda toronynál, a Massena téren és lehetőség volt múzeumokba is menni. Mi inkább kifeküdtünk a sétány melletti strandra és a szokásosnál sokkal nagyobb hullámokba ugráltunk, órákon keresztül. Este fakultatív tengerpartlátogatásra mentünk a szállásunk partszakaszán.

Egyik elvetemült lakótársam ébresztett, aki képes volt felkelni hamarabb, és kimenni a 300 méterre lévő tengerpartra reggeli kocogásra. Hmm. Azt mondta már régen ki akarta próbálni! Nem semmi figura. Szóval hamar elindultunk, és vártam már, hogy Éze Village-ba érjünk, ami a tenger fölé épült egy sziklára. Teljesen középkori hangulata volt a kisvárosnak és a panoráma… az hihetetlen, főleg a tenger irányába. Sasfészeknek is nevezik a helyiek a települést. A nap hátralévő részét Monacóban és azon belül Monte Carlóban töltöttük. Ide egyszer mindenkinek el kell jönni! Leírhatatlan élmény, ami ott van! Látnivalókban és múzeumokban nincsen hiány! Jártunk az Oceanográfiai Múzeumban, a Hercegi Palotánál, az Egzotikus Kertben, bejártuk szinte az egész várost, a tengerpartot és a kikötőt is. Jachtok, sportautók és kaszinók között élveztük a szabadságot. Visszafelé a szállásra a buszon tudtam meg, hogy néhányan a buszról még öltönyt is hoztak aznap, hogy bemehessenek a Monte-Carlo Casinóba megkísérelni a lehetetlent: nyerni Monte Carlo leghíresebb kaszinójában. Nem volt lehetetlen! Másnapi programra nem is jöttek a srácok úgy megünnepelték némi francia borral és pezsgővel… 🙂

Reggel Saint Tropez-ba mentünk. Bejártuk ezt a hangulatos kis városkát majd pedig egy nagyot fürödtünk a város híres homokos strandján, a közeli Plage de Pampellone-on. Hazatérve este borozgattunk egy kis étteremben, ahonnan az esti vacsora után volt, aki még éjszakai fürdésre ment, és voltak, akik ismét bulizni indultak.

Ezen a napon nem volt semmi fakultatív program. Kialudtuk magunkat, majd egész nap a strandon pihentünk, jókat ettünk és ittunk. Este jóformán az egész csapat eljött bulizni. Volt borozás, esti fürdőzés, koktélozás, jó páran még diszkóban is voltak. Mi még a szálláson vízipipáztunk is. Kellemes nap és hosszú este volt.

Délelőtt ki kellett költöznünk a szállásról, majd mindenki nagy bánatára búcsút intettünk a Francia Riviérán eltöltött feledhetetlen hétnek. Hazafelé még megálltunk Olaszországban, majd később Szlovéniában. Este már a riviérás élményekről sztorizgatunk a buszon…

Vasárnap reggel már itthon is voltunk, útközben még összeírtuk egymás e-mail címeit majd elbúcsúztunk mindenkitől. Már sok frankó utazáson voltam a Rolitúrával, de ilyen jó nyaralásra nem számítottam… 🙂