A túra képekben

Reggel meglátogatjuk az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata helyszínét, az 1976-ban megnyílt Történelmi Emlékhelyet, majd a megemlékezés után a Csele patak melletti XIV.századi eredetű Szent Miklós Vízi-és Taposómalomba megyünk, ahol Norbi, a malomgazda bemutatja az Európában egyedülálló szerkezetet. A bátrak ki is próbálhatják. Stílszerűen helyben sütött kenyérlángost kapunk reggelire, ami teljes kiőrlésű lisztből készül majd. Ha már a busók földjén járunk, betérünk egy maszkafaragó műhelybe is, és ebédre SZÁRMÁT, vagyis sokac káposztát fogunk fogyasztani.

Ennyi élmény után már igazán megérdemeljük a jó borokat, hiszen a „sokac is tud jó bort készíteni”. Ez a mondat Horváth Zoltántól származik, akihez borkóstolóra megyünk a Planina borházba. Zoli különleges figura: bölcsész-diplomát szerzett, majd évekig zenész volt a Vujicsics együttesben, dolgozott horvát nyelvi tolmácsként, de történetének egy pontján arra ébredt rá: Mohácson szeretne minél jobb vörösbort készíteni. Tudjuk, hogy innen nehezen akarunk majd továbbindulni, de menni kell, mert egy újabb csodahelyen várnak ránk. Elhagyva Mohácsot Szajkra buszozunk, a Hárs Pincészetbe, ahol ismét borokat fogunk kóstolni, és természetesen éhen sem maradunk.

Részletes program

Reggeli gyülekező – indulás

5:45-től a Westend melletti (Nyugati pu.) parkolóban, ahonnan 6:00-kor indul a buszunk!

MOHÁCSI NEMZETI EMLÉKHELY

9 órakor várja csapatunkat a helyi szakvezető.
Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata helyszínén, régészeti feltárásokat követően, 1976-ban nyílt meg a Történelmi Emlékhely. A park területe 1700 katona végső nyughelye. A tömegsírok között II. Lajos király, Szulejmán szultán, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya, és sok-sok névtelen vitéz fából kifaragott szobrait láthatjuk. A fegyvereket, lovakat megidéző sírjelek sokasága eleven mozgást teremt a csendes sírkertben. Megkondíthatjuk a kis lélekharangot, amelynek hangja tovább fokozza a sírkert magasztos hangulatát. A Szent Koronát formázó új impozáns kiállító- és kilátóépület több szinten ad helyet kiállításoknak, melyek között a korabeli fegyverek ugyanúgy megtalálhatóak, mint a technika XXI. századi színvonalának köszönhető interaktív terepasztal. Jelenleg régészeti kutatásokat folytatnak történészek, régészek és antropológusok, megtalálták azt a tömegsírt, amely a hazájukat védő keresztény katonák nyughelye immáron 495 éve.

SZENT MIKLÓS VÍZI- ÉS TAPOSÓMALOM

XIV. századi gyökerű műemlék vízimalom, gazdag őrléstörténeti és liszteszsák-gyűjteménnyel. 2014-ben épült taposómalma Európa egyetlen ismert, emberi erővel hajtott malomberendezése. Mi is kipróbálhatjuk majd. A műemlék Mohácsi Bugarszki Norbert malomgazda tulajdonában áll, ő lesz a házigazdánk, aki nem akármilyen reggelivel vár bennünket: gazdagon megrakott kenyérlángost készít nekünk.

BUSÓUDVAR

Ha Mohács, akkor Busójárás. Hiába van nyár, sajátos módon mégis megismerhetjük ezt a különleges népszokást, melyet az UNESCO 2009-ben az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének részévé nyilvánította. A múzeumba lépve „a busójárás részesévé válunk”. A város „főterén“ találjuk magunkat, ahol számtalan busóalakkal, és úgynevezett szép busóval (sokác lányok) találkozhatunk. A látvány valósághűen tükrözi a busójárás hangulatát, melyet a busók teljes felszerelése mellett az egyéb farsangi kellékek sora – az ördögkerék, az ágyú, a bödönhajó -, illetve a máglyagyújtás pillanatai is színesítenek. Az élményt fokozza a busójáráskor elmaradhatatlan sokác népzene, az ágyúdörrenések, kolompok, kereplők zaja. Bekukkantunk Rosta Endre népi iparművész műhelyébe is, hogy megnézzük, hogyan készülnek a busó álarcok. Endrénél kerámiákat, főzőedényeket is vásárolhatunk.

BUSÓ ÉTTEREM

Ki tudja, mi az a Szárma? Senki? Nem baj. És a Sokac töltött káposztát ki ismeri? Senki? Az sem baj. Ez viszont csak addig lesz így, amíg el nem fogyasztjuk tradicionális ebédünket. Nem mindennapi élmény és ízvilág jellemzi ezt a hagyományos ételt. Szükség is van egy kiadós ebédre, hiszen most következik a nagy bortúra, 14 tételt fogunk kóstolni a következő két helyszínen.

MOHÁCS – PLANINA BORHÁZ ÉS BORTERASZ

Horváth Zoltán egy már-már feledésbe merült vidéken kezdett borászkodni jó tizenöt évvel ezelőtt. A palackon a felirat: Planina – a mohácsi sokácok így hívják a szőlőhegyet. A horvát–magyar népzenész, horvát szakos bölcsész, éveken át a Vujicsics együttesben zenélt, ma Mohács egyik ikonikus borásza.

„…Nem volt kárpótlásból vásárolt vagy bérelt területem, nem készítettem bort vásárolt szőlőből. A saját kezünkkel ültettük el a szőlőt, nevelgettük három évig, utána kezdtünk szüretelni, és fokozatosan megtanulni bort készíteni, konzekvenciákat levonni…” (Horváth Zoltán)

Zoltán 6 tételes borkóstolóval vár bennünket, mellé háztáji finomságokkal, hidegtállal (stifolder, házisonka, sajt) készül és érdekes történeteket oszt meg velünk. Természetesen a sokác zene sem maradhat el, előkerülnek a hangszerek is. Vásárlásra is lesz lehetőség, a fehér kadarkát érdemes beszerezni. Nem mindennapi tétel.

SZAJK – HÁRS CSALÁDI BIOPINCÉSZET

Utolsó állomásként Pécs közelében, Magyarország egyik legmelegebb, szubmediterrán borvidékén járunk majd, ahol a Mecsek napfényes nyúlványain, a szajki szőlőhegyen terül el a Hárs Pincészet birtoka. A Hárs fivérek, Tibor és József gazdasága családi örökség részeként évszázados múltra tekint vissza. A fivérek elkötelezett hívei a fenntartható, ökológiai szemléletű gazdálkodásnak, ennek köszönhetően a közel 20 ha-os területen a szőlő növényvédelme a környezetre és az egészségre ártalmas kémiai anyagok nélkül valósul meg immár több, mint 15 éve.

Szerencsés adottságként a természeti és mikroklimatikus viszonyok páratlanul segítik a bio gazdálkodás elveinek alkalmazását a szőlőtermesztésben, s így kiváló minőségű vegyszermentes gyümölcs szolgáltatja az alapanyagot a biobor és biomust előállításhoz. 8 tételes borkóstolón veszünk részt, illetve egy igazi helyi vacsorával búcsúzunk a térségtől, a busók és sokácok birodalmától.

Legkésőbb 20: 00 órakor indulunk vissza Budapestre

Visszaérkezés

Forgalmi viszonyoktól függően a várható érkezés az indulási helyszínre: kb. 22:15-kor